Az olimpia és ami mögötte van…
A londoni olimpiai játékok után a hazai sportvezetés (már ha annak lehet nevezni az eddigi Doina Melinte féle irányította Sport és Ifjúsági Hatóságot, amelyiknek a vezetését az olimpia előtt a politikai csatározásoknak köszönhetően Carmen Tocala volt kosárlabdázó vett át) megpróbálta magyarázni, több kevesebb sikerrel a trikolórok gyenge szereplését.
Az igazsághoz tartozik, hogy a románok teljesítménye túlhaladta a pekingi 8 érmet, hiszen Londonban 9 érmet szereztek. Igaz, hogy a 2008-as négy arannyal szemben a ködös Albionban csak két első helyet sikerült elhódítani. Ami végül is, visszonyítva az ország gazdasági mutatóihoz jó eredménynek tekinthető. 2008-ban az éremtáblázaton a 26. helyen végeztek, 2012-ben a 27-ek lettek, míg a bruttó hazai termék tekintetében a világon csak a 40-50. hely környékén van Románia. Tehát a sportolók „túlteljesítettek", mégis nagy az elégedetlenség a sport országos vezetői és a sportlapok újságírói között.
Hogy a számoknál maradjunk: az egy főre eső bruttó hazai termék (GDP) és az érmek számának viszonyításában, a FMI kimutatásai szerint az USA 48 dollárral vezet (110 érem), Nagy Britannia 36 dollár (47 érem), Németország (37 dollár) 41 érem, Ausztrália (40 dollár) 46 érem, Dél Korea (31 dollár) 31 érem. Valamelyest kilóg a sorból Kína a 8 dolláros fejenkénti jövedelemmel, de ez érthető az ország nagyszámú lakossága miatt. Románia a 12 dolláros egy főre eső jövedelemmel és 9 éremmel szinte az átlag felett van. És mégis: a 2012-es román szereplés a leggyengébb a második világháború óta.
Peking már előrevetítette a londoni fiaskót. Egy biztos, az elhibázott válogatás, a rossz felkészülés, és gyenge sportolói támogatás miatt jutottunk ide. És még valami miatt: az állandó „reformban" lévő tanügy iskolás-sportprogramja miatt. Valakinek fel kellene már mérni kormány szinten: hogyan vannak kihasználva a sporttermek, rendszeresen járnak ide a gyerekek, vagy csak arra valók, hogy a tornaóráko na nebulók lejátsszanak egy-egy foci mecccset? A városokon, a tornatermeknek és a szakképzett tanároknak is köszönhetően elfogadható a testnevelési órák minősége, de falvainkon mi a helyzet? Van elég diplomás tanár, vagy az órákat helyettesítők tartják? Arról ne is beszéljünk, hogy a heti 1 - 2 testnevelési óra nem elég (most nagy szavak következnek...) az egészséges fiatal generáció nevelésére, de arra sem, hogy a teljesítménysport utánpótlását biztosítsa.
Magyarországi sajtóvélemények elégedetten nyilatkoznak az 17 magyar éremről, és a 9. táblázati helyről, de ott is megállapítják: „Miközben Magyarország a második helyen áll az egy főre eső olimpiai aranyérmek számát tekintve az összesített ranglistán, addig Európában szomorúan előkelő helyen szerepelnek a magyar családok a sportra legkevesebbet költők táblázatán." Ugyanakkor fontosnak látják az olimpiai bajnokoknak és érmeseknek a fiatalokra gyakorolt pozitív hatását. A magyar kormány kiemelt stratégiai ágazatként tekint a sportra, és a jelenlegi, teljes költségvetéshez viszonyított 0,3- 0,7 százalékkal bíró sportbüdzsét tovább kívánja emelni.
A nyugat-európai országok zömében ez a szám többnyire 1 százalék felett van. Jövőre a magyar kormány komoly lépésre szánta el magát: a mindennapos testnevelő óra bevezetésére. De figyelmeztetnek: arra is oda kell figyelni, hogy képzett, motivált és nem utolsó sorban kreatív testnevelő tanárok foglalkozzanak a gyerekekkel, mert csak ők tudják megszerettetni a mozgást és a sportot a fiatalokkal. Ha ugyanis ez nem sikerül, akkor a megnövelt óraszám inkább elveszi a kedvét a gyerekeknek a mozgástól.
De mi a helyzet megyénkben?
A Sportlíceum nagyvonalakban összefogja megyénkben a sportban érvényesülni akaró diákokat. A Sportlíceum-ISK gazdag hagyományokkal rendelkezik, több világbajnoki és olimpiai érmest nevelt, a sikerágak: vívás, szertorna, atlétika, kosárlabda, kézilabda. De a „vidék" az még mindig fehér folt marad. És tehetségben ott sincs hiány. A tornatermek mellett ki kellene használni a strandok adta mozgáslehetőséget is. Ismét magyarországi példával élek: a mátészalkai és nyírbátori uszodák előcsarnokaiban ki van függesztve a heti úszóprogram iskolákra felosztva. Szerencsére jövőre Szatmárnémetiben két strandon is lehet majd úszást tanítani, de Nagykárolyban, Tasnádon, Avasfelsőfaluban, Ákoson is meg lehet ezt tenni, természetesen bizonyos anyagi ráfordítások ellenében. Emlékszünk még Bíró Anti „bácsi" úszóleckéire a régi Szamos strand tanmedencéjében? És milyen körülmények közepette... De volt egy lelkes szakember, voltak gyermekei érdekeit felismerő szülők és egy sikeres úszótanfolyam, ahova nem is volt egyszerű beiratkozni, a szűkös helyszám miatt.
Vannak dolgok, például a testnevelési órák számának növelése ami nem tőlünk függ (habár kemény lobbízással ezek számát is lehetne növelni) de nagyon sok más esetben mi dönthetünk arról, hogy túrázni, kerékpározni menjünk gyerekeinkkel, vagy, hogy megtanítsuk őket úszni. És ha a mozgás szükségességére országos szinten is jobban odafigyelnek akkor lehet, hogy már a négy év múlva sorra kerülő riói olimpián is elégedettebbek leszünk sportolóink ötkarikés teljesítményével, de 2020-ra minden bizonnyal minőségi fejlődésen fog keresztülmenni a hazai teljesítménysport is...
Stahl István
